Kiskunfélegyházi Vízilabda Sport Egyesület honlapja
Menü
A fejezet kategóriái
Férfi OB II. osztályú Bajnokság [1]
mérkőzések
Budapest 2011-2012 Gyermek'97 gy/97 [1]
mérkőzések
Gyermek III. Vidéki Bajnokság [1]
mérkőzések
Mini-chat
Látogatók
Belépés
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Alapszavak

 

Fór: Tán ezt a szót hallani a legtöbbször. A fór elsődlegesen az emberelőny közkeletű neve, bár néha akkor is üvöltik, amikor az ellenfél egyik játékosa lemarad, és a kapu elé érve létszámfölénybe kerülhet néhány pillanatra a labdát épp megszerző, s nekiiramodó csapat.

Négyes: A büntető elnevezése.

Korner: A sarokdobás népszerű neve (pólóban nem használatos a szöglet elnevezés).

Fault: A szabálytalanság elnevezése (ejtése olykor falt), bár ezt általában az egyszerűbb vétségekre használják. (Lásd még: faultold le, azaz akadályozd meg, hogy a labdás ember passzolni vagy lőni tudjon.)

Kontra (kontrafault): Amikor a támadó csapat ellen ítélnek a játékvezetők. Legtöbbször a center ellen szoktak úgymond kontrát fújni. Pólóban ezt a szót elsősorban erre a szitura értik, a gyors ellenakciókat lefordulásként ismeri a szakszótár (ellentétben például a focival).

Kipontozódás: Amikor egy játékos begyűjti a harmadik kiállítását (súlyos hibának is mondják), akkor automatikusan befejeződik számára a meccs: már nem térhet vissza, azaz kipontozódik.

Blokk: A védőjátékos szokott blokkolni, az ellenfél lövésénél feltett kézzel próbálja takarni saját kapuját.

Lóba: Speciális pólós szakszó. Kvázi a lövőcsel neve, amikor egy játékos ijesztget.

Taktika

Szoros: Az egyik védekezési fajta. Ilyenkor a védekező csapat hat játékosa egyenként igyekszik a támadók nyakába csimpaszkodni. A szoros emberfogás lerövidítése: e taktika célja, hogy az ellenfél ne tudjon lőni, egyszersmind a védők megpróbálják a center megjátszását is meggátolni folyamatos szabálytalankodásaikkal. Ez persze nem könnyű: aki szorost játszik, számolhat azzal, hogy ha a centerhez bejut a labda – egyszerűbb passzolni ilyenkor, mint lőni –, akkor kiállítás következhet. A szoros a vízilabda alaptaktikája, az ötvenes évek közepéig kizárólag ezt alkalmazták.

Zóna: A center megjátszásának ellehetetlenítésére kitalált taktika. Ősi változatát először a magyar válogatott alkalmazta az 1956-os, amúgy egy véres jelenetről elhíresült magyar-szovjet meccsen – az ötlet Markovits Kálmán agyából pattant ki. Manapság szinte minden csapat ezzel operál, amelynek lényege, hogy a védők az ellenfél centerétől két-három méterre helyezkednek, nagyjából ugyanilyen távolságra a külső öt embertől, s feltett kézzel próbálják takarni a kaput, ezáltal ölve a játékot. A támadók – amennyiben nem tudják megjátszani a centert, bár ez veszélyes, hiszen a védők könnyebben odaérhetnek, hisz közelebb állnak a középcsatárhoz, s eltakaríthatják előle a labdát –, a 35-ös támadóidő lejárta felé távoli lövésekre kényszerülnek, amelyeket a kapus elvben könnyebben védhet. A zónának sok válfaját alkalmazzák (félzóna – csak az egyik oldal húzódik be, a másik két-három embert szorosan fogják; M-zóna – a védők M-alakban állnak fel, az M-betű csúcsán álló két védő nem elsősorban takar, hanem a hátsó három lövő közé beállva csak zavar, egyszersmind lefordulásra kész, hogy egy rossz lövésnél a hátsó egy támadó mellől megindulva ziccerhelyzetbe kerülhessenek). Természetesen, a zóna feltörésére is sokféle módozat ismert (keresztbeúszás, betörés, kapáslövés).

Megúszás: amikor egy támadó előnnyel indul úgy, hogy nagy valószínűséggel a kapu közelébe érve is előbbre tart majd védőjénél.

Lefordulás: a megúszás hivatalosabb elnevezése pólós berkekben.

Góllövés

Húzás: Amikor egy játékos a levegőből húzza be a labdát a kapuba, igen közelről.

Csavarás: a svédcsavar rövidebb neve, angolban fonákként ismerik (backhanded shot). A labdát csavaró játékos a kapunak háttal állva (úszva), lövőkezét kifordítva maga mögé lövi a labdát.

Pöckölés: az egyik legvarázslatosabb gólszerzési metódus, kár, hogy csak nagyon ritkán alkalmazzák. Pöckölni általában lefordulás végén szoktak: a megúszó ember maga előtt, a vizen vezeti a labdát, majd az egyik kezével a víz alól kissé megemeli, míg a másikkal szinte ugyanabban az ütemben öt előrenyújtott ujjal meglöki a kapu irányába. Előnye, hogy meglephető a kapus, hiszen az arra számít, hogy az illető megáll, kézbe veszi a labdát (kvázi megmarkolja), s aztán lövi el – a pöcköléssel viszont szinte a vízről indítják el a labdát, igen hirtelen. Hátránya, hogy a labda ilyenkor lassabb a szokványosnál, azaz jó reflexű kapus belenyúlhat.

Tolás: a pöcköléshez hasonlatos, szintén díjazandó technikai módszer: a labdát vezető játékos a víz színéről tenyerével tolja a labdát kapura – egy afféle lökőmozdulattal.

Doppler (kettőzés): kihalófélben lévő, a bőrlabdák korában még minden meccsen használt góllövési módszer: a kapu előtt tempózó társ irányába kell lőni a labdát, aki valahogy beleér (belebök, beleüt), s így az irányt változtatott labda máshová vágódik, mint arra a kapus számítana (a hokiban erre szokták mondani: beleszúrtak a korongba).

Óhéberezés: a centerek egyik legszebb megmozdulása, a labdát leteszik eléjük a vízre, miközben a kapunak háttal vannak, s ők a víz színén lebegő gömböt egy (fél)fordulattal hirtelen a háló irányába lökik a tenyerükkel. Tán úgy lehetne leginkább érzékletesen lefesteni, hogy a csatár ilyenkor kapura "söpri” az előtte lévő labdát.

Egyéb mozdulatsorok

Alábújás: a póló az egyetlen sport, ahol a pálya vizuálisan látható szintje alá merülhet bárki. Ezt úgy is kihasználják a pólósok, hogy megpróbálnak hirtelen a mögöttük vagy mellettük lévő vetélytárs alá bújni, ezzel kvázi elhitetni a bíróval, hogy őket visszahúzták. Elvben tilos bújkálni, az ilyet kontrafaulttal büntetik a bírók.

Áthúzás (átrántás): amikor valaki az ellenfél kapujának irányába próbál törni úgy, hogy nem igazán szabályos eszközökkel áthámozza magát az előtte állón. Általában kézimunkával szokott sikerülni, a másik lenyomása, félretolása által – leginkább labdaszerzésnél alkalmazzák, hogy az úszóversenynél előnybe kerüljön a támadásra induló, de szokták akkor is, amikor a támadó be akar törni a kapu elé. Durvább formája, amikor úgymond átugranak valakinek a fején, ilyenkor két kézzel lenyomják a delikvenst, s szinte átgázolnak rajta. Hangulatfüggő, hogy lefújják-e a bírók…

Abstóc: amikor az egyik játékos eltolja magától a másikat. Finomabb formája kézzel történik, de a rúgás is polgárjogot nyert. Elsősorban a centerek alkalmazzák, hogy lerázzák magukról a védőjüket – kétesélyes, hogy a bírók díjazzák-e a szabadulás e nem túl szabályos művészetét.

Szöcskézés: jóllehet elvben igazán fontos meccset két méternél sekélyebb vízben nem lehet rendezni, előfordul, hogy a medence vize 180 centisnél nem mélyebb. Ilyenkor pedig a nagyobb embereknek bizony leér a lábuk, s a lábtempót megspórolandó elrugdossák magukat a medencealjáról, kvázi ugrálnak – azaz: szöcskéznek.

Átdobós csel: Látványos átverés, a támadó egyik kezével átpöccinti a labdát a rátámadó védő feje felett, miközben szépen elúszik mellette (eláruljuk: a másik mancsával ilyenkor egy picit odébbrakja az ellenfelet, hogy biztosabban a labda után mehessen).

Posztok

Bekk: a hátvéd közkeletűbb neve.

Kapásszél: a támadók szemszögéből a jobbkezes szélső pozíciója, azaz a bal oldal.

Kapáshátsó: a támadók szemszögéből a jobbkezes szélső melletti pozíció.

Rosszkéz hátsó: a balkezesek oldalán a hátsó lövőpozíció.

Rosszkéz szélső: a balkezesek oldalán a szélső pozíciója.

 Kisparaszt: Emberelőnynél annak a játékosnak a neve, aki a falban áll, és a balkezeshez – pontosabban: a jobb szélsőhőz – közelebb esik.

Nagyparaszt: Emberelőnynél annak a támadónak a neve, aki a falban húzásra vár, és a jobbkezes szélsőhöz, azaz a bal szélhez esik közelebb.

Fal: Az emberelőnyben a kapu előtt helyezkedő két támadó alkotja a falat (kvázi a két paraszt együtt, már elnézést): "a falba beadott” labda azt jelenti, hogy az ott állók egyikének a kezére próbálják rakni a lasztit, amit aztán a megjátszott két méterről húzhat, gyakorlatilag ziccerhelyzetből.

 Beordítások

Víz alatt! – 1. ha a labda víz alá kerül az egyik fél szerint; 2. ha az ellenfél egyik játékosa a víz alatt úszik (így próbál hirtelen felbukkanva labdát csenni), s erre figyelmeztetik egymást az ellenfél játékosai.

Add be! – felszólítás arra, hogy játsszák meg a centert.

Piros! – általában többször egymás után üvöltve azt jelenti, hogy a gólbíró jelezte, a csapat indulásra kész a ráúszásnál (igaz, ma már nincs piros zászló, ám az ordítás megmaradt).

Hátul! – ha egy ellenakció során a hátul úszó ember(ek) üresen érkezik(nek) az ellenfél kapuja elé.

Süti! / Sütemény! / Gyújtsd meg! / Pörköld el! / Süsd meg! – variációk biztatásra, avagy így jelzik a másiknak, hogy ideje ellőni a labdát.

 Forrás: vizipolo.hu

Naptár
«  Szeptember 2017  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930
Translator
Fontos linkek
Magyar Vízilabda Szövetség honlapja
Budapesti Vízilabda Szövetség honlapja
Vízipóló.hu
Honvéd Pesterzsébet'99 vízilabda oldala
Honvéd Pesterzsébet VKSE oldala
A honlap létezése
Támogatóink
Félegyházi Szuperinfo
Félegyházi Közlöny
Címke-felhő
Mentett bejegyzések
Barátaink
Ingyenes online játékok
Juillet oldala: fejlesztők,feladatlapok színezők, minden ami egy gyerek tanulásához kell
Juillet kreatív oldala: dekorációk minden évszakra
Izgő-mozgó Kölyökklub honlapja
Darvas József Általános Iskola honlapja
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 25
Keresés
Copyright MyCorp © 2017